Sz�rny a templomn�l



 Amelia nagy csillog� szemekkel n�zett �t a t�z�n, a t�z m�sik oldal�n �l� Fili�ra, aki legal�bb olyan sunyin mosolyogott most, mint Xellos szokott.
- �s azt�n? - k�rdezte Amelia.
- Megtiltotta. Mit tehett�nk volna? - mosolygott Filia.
- De Filia-saaan! - duzzogott Amelia. - Nem olyannak ismerlek, aki ilyenkor sz�t fogad.
  Filia p�r m�sodpercig m�g tartotta a p�kerarcot, majd elmosolyodott.
- H�t igen...
- Na, akkor mondd m�����r! - Amelia annyira felspannolta mag�t, mint egy kisgyerek.
- H�t term�szetesen kisz�kt�nk. Wryun ismert egy j�ratot, amibe csak a gyerekek f�rtek bele, a feln�ttek figyelmet sem szenteltek neki.
- W����! - Amelia el�vette a legchibibb chibiszem�t, �gy meredt Fili�ra.
- Kicsit f�ltem, beismerem - b�logatott Filia. - Elv�gre az ap�m szigor�an megtiltotta, hogy kimenj�nk a templomb�l.
- Deh�t mi�rt? - r�ncolta a szem�ld�k�t Amelia. - �n azt hittem, szabadon kij�rhattatok a s�rk�nytemplomb�l.
- Igen, �gy volt - igazolta a Ryuumiko. - De ez most kiv�teles eset volt. Az �reink jelentett�k, hogy sz�rnyek vannak a templom k�zel�ben. Ap�m teljesen kikelt mag�b�l. - kicsit �szeborzongott a gondolatra. - �gy �v�lt�tt vel�nk, mint a sak�l, pedig Wryun csak az�rt k�rdezte t�le, hogy kimehet�nk-e j�tszani.
- Kawa�����! - ki�ltott fel Amelia.
- Megfogott engem, �s Wryunt is a s�lunkn�l fogva, majd bez�rt minket a szent�lybe, hogy gondolkozzunk el azon, hogy mit tett�nk, �s im�dkozzunk, ha r�j�tt�nk. Pedig mi t�nyleg nem csin�ltunk semmit. Honnan tudhattuk volna, hogy sz�rnyek vannak a templom k�r�l? De mivel Wryunt sokszor z�rta az apja a szent�lybe, mikor m�g �lt, Wryun m�r ismert minden egyes kis zugot! - Filia felemelt ujjal kukkantott Amelia, akin l�tszott, hogy t�k�n �lve v�rja a folytat�st.
  Filia mosolygott, �s folytatta is.
- Kisz�kt�nk azon a kis reped�sen, amit mutatott. El�g sok�ig ment�nk, mire ki�rt�nk...
 
  Filia belen�zett a t�zbe, �s a l�ngok, mint �l� s�rk�nyok, megelevenedtek, �s mutatt�k neki a t�rt�n�st. Tov�bbra is mes�lte Ameli�nak a t�rt�netet, s�t, n�ha m�g egy kis hat�ssz�net �rdek�ben ir�ny�totta is a l�ngokat, mintha s�rk�nyok lenn�nek, vagy sz�rnyek, szab�lyos meseestet tartott a seyruuni hercegn�nek, de k�zben � olyan �l�nken l�tta maga el�tt a t�rt�nteket, mintha pillanatnyilag �ln� �t �ket.


  Wryun kik�mlelt a kis lyukon.
- Gyere m�r! - ki�ltott h�tra Fili�nak.
- J�l van, na - duzzogott Filia. - De beleakadt a szokny�m ebbe az ostoba cseppk�be! - cib�lta az apr� r�zsasz�n szoknya sz�l�t, de sehogyan sem tudta kiszabad�tani.
- Jaj, de �gyetlen vagy! - nagyzolt Wryun, majd el�kapta a kis kardj�t.
- M�g mit nem! - ki�ltott fel Filia. - Hogy magyar�zom meg az ap�mnak, ha elszakad a szokny�m?
- L�nyok! - s�hajtott Wryun.
- Fi�k... - f�jta fel mag�t Filia, �s nagy nehezen kiszedte a szokny�t a cseppk�vek k�z�l, majd kifutott Wryun ut�n a f�nyre. Kicsit hunyorgott, mert a j�ratban l�v� s�t�t ut�n er�snek tal�lta a f�nyt de hamar megszokta a szeme, �s be�llt Wrun mell�, aki �ppen len�zett egy egyik f�ves lejt� fel�.
- Megcsin�ltuk! - mosolyogott a kisl�ny. - �s most?
  Wryun felugrott.
- H�t most j�tszunk! - ezzel v�letlen�l megl�kte Fili�t, aki a meglepet�st�l lebucsk�zott a f�ves parton, Wryun pedig hi�ba kapott ut�na, elvesz�tette az egyens�ly�t, �s � is gurulni kezdtett Filia ut�n. B�r nagyon sz�d�t� volt ez a lehempered�s, hangosan kacagtak, �s sikongattak �r�m�kben, igazi gyerekek m�dj�ra.


  Filia  t�z fel� intett, mire abb�l kicsapott k�t kis csigavonal, majd Amelia fel� gurultak, de miel�tt el�rt�k volna, apr� par�zzs� bomlottak, majd kialudtak. Amelia leesett �llal figyelt.


  Wryun le�rt a domb alj�ra. Kacagva felugrott.
- Ez azt�n...
  Filia sik�t�sa szak�totta f�lbe. Wryun riadtan felpillantott, �s f�ldbe gy�kerezett a l�ba. Fili�t a pal�stj�n�l fogva egy k�tajt�s szekr�ny m�ret� sz�rny tartotta a mark�ban, �s k�zben r�h�g�tt, hogy micsoda szaftos kis zs�km�nyra bukkant.
 - Csak nem a bar�tn�d? - l�b�lta Fili�t Wryun fel�, mik�zben a kisl�ny folyamatosan kap�l�zott.
Wryunnak a tork�ra forrott a sz�.
 - Eressz el! - tal�lta meg Filia a hangj�t.
A sz�rny csak r�h�g�tt. Lehajolt Wryun el�, majd megsz�lalt.
 - Te vagy a szet�ly�rz� fia, igaz?
 - I... igen... - hebegte Wryun.
  A sz�rny ism�t felkacagott, belevisszhangzott az eg�sz k�rny�k, majd a h�ta m�g� ord�tott.
 - H�!
  Filia �s Wryun m�r csak kiv�ncsis�gb�l is arra fordultak, �s hirtelen egy �jabb sz�rny t�nt fel, legal�bb olyan nagydarab, mint az, aki elkapta Fili�t.
 - H�h�, n�zz csak oda! - b�k�tt Wryun fel� - megismered?
  �j sz�rny�nk lassan odas�t�lt Wryunhoz, �s lehajolt, hogy k�zelebbr�l szem�gyre vegye a kisfi�t, aki meg sem mert mozdulni f�lelm�ben. A sz�rny egyik karja hirtelen kicsapott, �s egy akkora pofont kent le Wryunnak, hogy az visszarep�lt a dombra, �s els�rta mag�t.
 - Annak a semmirekell� szent�ly�rz�nek a fia - r�f�gte h�tra a v�lla f�l�tt. - Ugyanolyan gyenge, mint az apja volt.
 - Az �n ap�m nem volt gyenge! - pattant fel Wryun k�nnyekkel a szem�ben, de hat�rozott tekintettel, �s el�h�zta az apr� kardj�t.
A k�t sz�rny hahot�j�t�l visszhangzott a hegy.
 - Engedj�tek el Fili�t, �s t�vozzatok innen! - ki�ltotat el mag�t ism�t a kicsi s�rk�ny.
 - Hogy kit? - n�zett nagyot a sz�rny, akinek a kez�ben m�g mindig ott volt a kisl�ny majd mire nagy nehezen leesett neki, hogy kir�l is van sz�, a fogly�ra n�zett. - j�l hallottam? Filia?
  Akkor�t r�h�g�tt, mint eddig m�g soha.
 - Nem hiszem el, hogy ekkora szerencs�nk legyen! El�sz�r  szent�ly�rz� fia, azt�n meg Basil Ul Copt l�nya. H�t ez t�l sz�p, hogy igaz legyen.
  Filia bizony�ra unta mag�t l�gva, mert d�h�sen elki�ltotta mag�t.
 - Engedj m�r el, te nagy l�tet�! - el�kapott egy pici buzog�nyt, �s rond�n a sz�rny k�p�be s�zott vele. Az a meglepet�st�l el is engedte, �s az arc�hoz kapott. Filia Wryun fel� szaladt, Wryun pedig el�rel�pett p�r l�p�st, mintha ugyan b�rmit tudna tenni, de bele sem gondolt, hogy kikkel van dolga. Filia futt�ban elkapta, �s h�zta maga ut�n fel a dombon.
 - Siess! - ki�ltotta neki, mik�zben el nem engedte volna a kis s�rk�ny kez�t, �s m�r egy�tt futottak fel a dombon. Es�ly�k sem volt, hogy el�rj�k a ny�l�st. De rohantak fel.


  Filia ism�t a t�z fel� intett, hogy a k�vetkez� pillanatban a magasba l�jj�n bel�le egy l�ng, amit k�t kisebb k�rbet�ncolt, majd a l�ng hegy�n�l egyetlen f�stt� v�lva elt�ntek a k�t l�ny szeme el�l.


  A gyerekek futottak, ahogy csak a l�buk b�rta. Hallott�k a sz�rnyek bossz�s ki�lt�s�t, �s azt is, amint megindulnak fel�j�k. H�tra sem n�ztek, csak rohantak. M�r csak t�z m�ter. �t! M�r csak 3, �s biztons�gban vannak! Egy m�ter!


  A Ryuumiko egyetlen k�zmodulat�ra �tr�ppent k�t kis s�rk�ny form�j� f�st egy f�stkarik�n, Amelia nagy �mulat�ra.


  Filia beugrott a kis lyukba, ut�na k�zvetlen�l Wryun is �rkezett. Kicsit bentebb m�sztak m�g abban a pillanatban, ugyanis meg voltak r�la gy�z�dve, hogy az ellens�g a nyomukban van. Mikor m�r el�rt�k az els� fordul�t is, kicsit szusszantak. Nincs az a sz�rny, aki ut�nuk tudna j�nni ebben a pici j�ratban. Szinte egyszerre estek t�rdre �s f�jt�k ki magukb�l a riadalmukat. Remegtek, �s pr�b�lt�k visszafojtani magukban a s�r�st, t�bb kevesebb kiserrel. Egy dolog azonban sehogy sem f�rt a fej�be: Hogyan menek�lhettek meg? J�tszi k�nnyeds�ggel elkaphatt�k volna �ket. Hogyan lehets�ges az, hogy k�t kicsi aranys�rk�ny, akik m�g �tven nyarat sem �rtek meg, megmenek�lj�n k�t hegyoml�snyi sz�rnyt�l, akiknek l�tsz�lag feltett sz�nd�kuk volt, hogy v�gezzenek a szent�ly�rz� fi�val �s a f�pap l�ny�val.


 - Hogy lehet ez, Filia-san? - k�rdezte a hercegn�, teljesen kiz�kkentve Fili�t ebb�l a meditat�v, nyugalmas �llapotb�l, ami filmk�nt vet�tette el� a m�ltat.
 - Nem tudom, Amelia-san - cs�v�lta meg a fej�t, �s ism�t a t�zbe n�zett. - Fogalmam sincs... azaz...

 
 - Menj�nk vissza - sz�lt Wryun. - Az ap�d nagyon  d�h�s lesz, ki fogunk kapni!
 - Csak ha megtudja - v�laszolta fili�tlanul Filia, �s a kij�rat fel� fordult. Wryun megragadta a szokny�j�t.
 - Ugye nem akarsz kimenni? - n�zett r� t�ny�rnyi szemekkel.
 - Dehogy is! - torkolta le a kisl�ny, majd felpattant, �s k�zelebb ment a kij�rathoz.
 - Fi-chan, gyere vissza! - k�rte a kisfi�.
 - M�ris... - v�laszolta t�relmetlen�l a l�ny, majd �vatosan a r�s fel� kezdett araszolni.
  Wryun m�g ut�na ki�ltott valamit, de azt elnyomta az egyik sz�rny ord�t�sa, ami hirtelen csapott fel kintr�l. Filia a r�shez szaladt, �s kilesett rajta. Teljesen el�mult a l�tv�nyt�l.
 - Nem megmondtam nektek, idi�t�k? - ki�ltott egy l�tsz�lag emberi l�ny a k�t sz�rnyre. S�t�t pal�stot viselt, haja �s szeme lila, a kez�ben egy bot. Egy fiatal papnak t�nt. Megemelte a botj�t, �s mire visszaejtette a f�ldre, a k�t sz�rny ism�t ord�tani kezdett.
  Filia chibiszemekkel b�multa a l�tv�nyt.
 - Zeras-sama megparancsolta, hogy a s�rk�nytemplomnak m�g a k�zel�be sem tehetitek a l�batokat, ti semmirekell�k! Ez nem r�tok tartozik. Meg akartok halni?
 - Nem... ny�g�tt fel az egyik sz�rny, �s pr�b�lta t�rdel� heyzetbe k�zdeni mag�t. - Bocs�ss meg!
  A pap csak n�zett r�juk. Egy sz�t sem sz�lt, majd elmosolyodott ideges�t�, sunyi mosollyal, ami semmi j�t nem �g�rt.
 - Most megmutatom nektek, mi lesz azzal, aki nem engedemeskedik Zeras-sam�nak...
 - Ne... - kezdt�k volna a sz�rnyek, de a fi� csak egyet intett fel�j�k, �s a k�t sz�rny abban a pillanatban egy halom porr� omlott sz�t, lehulott a f�ldre �s teljesen eggy� v�lt azzal, m�r semmi sem eml�keztetett r�juk.
  A kicsi Ryuumiko nem b�rta levenni a szem�t a l�tottakr�l. A pap felemelte a fej�t, majd a pillant�sa szembetal�kozott Fili��val. A kisl�ny r�m�lten ugrott oldalra, rem�lve, hogy a fi�, akir�l m�r biztosan tudta, nem ember, hanem szint�n sz�rny, nem vette �szre, b�r erre minim�lisan kicsi es�ly volt.
  Filia hallott m�g valami sunyi kuncog�st, mintha eg�szen k�zelr�l sz�lt volna, azt�n minden elhallgatott. Mire ism�t �sszeszedte annyira a b�tors�g�t, hogy kin�zzen, m�r nem volt ott senki �s semmi.


 - Filia-saaaan? Magadn�l vagy? - lengette meg Amelia a kez�t Filia orra el�tt, aki meglep�dve kapta fel a fej�t.
 - Pe...persze... mit is k�rdezt�l? ^^
  Amelia fels�hajtott.
 - Hogy mit csin�lt a pap? Hogy n�zett ki? Mit mondott?
 - Tess�k? - pislogott Filia. Azt hitte, ezt m�r r�gen elmondta, de r� kellett d�bbennie, megint annyira belemer�lt a mes�l�sbe, hogy teljesen a m�ltban �rezte mag�t, �s val�sz�n�leg valahogy f�lbehagyta a mes�l�st.
 Amelia duzzogva karba tette a kez�t.
 - Jaj, ne haragudj, Amelia-san... - Filia fel�llt, �ts�t�lt a t�z m�sik oldal�ra, majd le�lt Amelia mell�, �s f�l karral �t�lelte. - Nem eml�kszem pontosan - mondta v�g�l. - Meg�lte a k�t sz�rnyet azt tudom... de hogy mit mondott? �s hogy hogyan is n�zett ki? T�bb, mint 400 �ve volt... hogyan is eml�kezhetn�k r�?
 - Azt mondj�k, hogy a s�rk�nyok sosem felejtenek el semmit! - pislogott Amelia.
 - �sszet�vesztesz minket az elef�ntokkal! - a k�t l�ny hangosan felnevetett.
 - Nem lehetne halkabban? - k�rdezte Gourry, valahol az egyik fa al�l.
 - Bocsi! - ki�ltottak oda, �s ezen ism�t elnevett�k magukat.
 - Az�rt kiv�ncsi lenn�k, ki lehetett? - t�n�d�tt Amelia hangosan.

  Filia mosolygott. H�t persze. � is kiv�ncsi lenne, ha nem tudn� pontosan, hogy ki volt az. De tudja. Az az ostoba...
 - Filia-san! - Amelia felugrott. Filia r�pillantott a hercegn�re, aki el�gg� meg volt r�m�lve.
 - Mi a baj? - k�rdezte �rtetlen tekintettel.
 - M�r megint l�ngolsz! - mutatott r� Amelia s�rt�d�tten.
  Filia megd�bbenve vette tudom�sul, hogy rossz szok�s�hoz h�ven fell�ngolt, m�ghozz� most �gy, hogy �szre sem vette. A l�ngok sebesen visszah�z�dtak.
 - Jaj, na haragudj... megp�rk�ltelek?
 - Csak majdnem.
 - Bocs�nat.

 Amelia vissza�lt, �s r�n�zett Fili�ra. Filia vissza.
 - Pedig nem is szokt�l l�ngolni...csak ha... - a hercegn� elh�zta a utols� sz�tagot.
 - Csak ha...? - n�zett nagyot Filia.
  Amelia p�r m�sodpercig nem sz�lt semmit, majd elkuncogta mag�t. Filia felemelte  szem�ld�k�t. Amelia l�that�an nagyon j�l sz�rakozott. Vid�mon kuncogott mag�ban.
 - Ugyan-ugyan, Filia-san! - pattant fel Amelia, �s egy f�l pillanatra Filia v�ll�ra tette a kez�t, miel�tt � is odas�t�lt volna az egyik fa al�, ami alatt Zelgadis is aludt. - Ne is t�r�dj vele. Majdcsak kider�l, ki lehetett az a sz�rny! - kacsintott egyet, majd nekid�t�tte a h�t�t a f�nak, �s lehunyta a szem�t, de m�g mindig mosolygott.

  - Mi�rt �rzem �gy, hogy Amelia t�bbet tud, mint k�ne? - suttogta Filia a t�znek.

  V�laszk�nt csak egy sunyi kacajt sodort mag�val a sz�l.