Egy m�ltbeli �g�ret

A d�li nap teljes erej�vel t�nd�k�lt. Seyruun kast�ly�ra r� sem lehetett n�zni a t�nd�kl� napf�nyben. Az �sszes sugarat visszaverte.

Nagy volt a h�s�g is. A kast�lyban mindenki szieszt�zott, a kertben szinte senki nem volt.  A f�k h�s �rny�k�ban egy hinta�gy volt fel�ll�tva. Egy p�r �lt benne. A l�ny �lt, �l�ben a fi� feje pihent.

Amelia feln�zett a szikr�z� naps�t�sbe, majd ut�n le Zelgadisra. Egy f�loldalas mosolyt kapott az eml�tett�l.

-         Eml�kszel amikor el�sz�r tal�lkoztunk? – n�zett fel Amelia szem�be.

-         H�t persze…. el�g cs�ny�n viselkedtem…

-         �n nem arr�l az els� tal�lkoz�sr�l besz�lek…

-         Akkor?

-         Nem eml�kszel? – Zelgadis fel�lt.

Amelia megr�zta a fej�t �s �rdekl�dve n�zett szeretett kim�r�j�ra.

-         H�t akkor egyszer volt hol nem volt….

B�k�s tavaszi nap volt. A v�ros mellett egy patak folydog�lt. Partjain a k�vek olyan feh�rek voltak ak�r a k�zzel szedett k�s�. Egy fi� gyakorolt a parton egy karddal. Egyszercsak megmerevedett �s h�tran�zett. L�p�sek zaj�t hallotta maga m�g�l.

Egy apr�cska, fekete haj� 5 �v k�r�li kisl�ny futott fel�. P�derr�zsasz�n ruh�csk�j�t igyekezett felfogni a f�ldt�l hogy el ne essen. Meg�llt a fi� el�tt, kicsit zil�lt.

-         Szia!

-         Szia… mit keresel itt egyed�l?

-         H�t….. csak s�t�lok…– a kisl�ny sz� n�lk�l le�lt a fi� mell�.

-         Ink�bb rohang�lsz, nem?

A kisl�ny sz�gyenl�sen elmosolyodott.

-          �n Amelia vagyok. T�ged hogy h�vnak?

-         Ze…  Grey vagyok.

-         �s mit csin�lsz?

-         Gyakorolok… er�sebb� kell v�lnom hogy a nagyap�m haszn�ra legyek…

-         H��������. – a kis Amelia t�gra ny�lt szemekkel b�mult fel a fi�ra. – �n is akarok!

-         T�l kicsi vagy hozz�. El sem b�rod a kardot…

-         K�rleeeeeeeeek. – Amelia k�rlel� szemekkel n�zett.

-         H�t j�. – s�hajtot fel Grey.

Be�llt Amelia m�g�, �s a kisl�nnyal egy�tt � is fogta a kardot. �ppen kezdte volna tan�tani, amikor egy �les hang hallatszott nem is olyan messze.

-         Amelia! Merre vagy? Azonnal gyere el�, apa megint engem fog lesz�rni hogy elcsatangolt�l.

-         Jajj neeeee. – szisszent fel Amelia.

-         Mi t�rt�nt? – n�zett le r� Grey.

-         A n�v�rem. Engem keres… - Amelia vill�mgyorsan elengedte a kardot. – Megyek, nem akarlak bajba keverni…

-         De mi�rt kev… - k�rdezte volna Zel amikor egy id�sebb 13 �v k�r�li l�ny �llt t�l�k nem messze cs�p�re tett k�zzel. K�k szemei vesz�lyesen villogtak, hossz� s�t�t haja eleg�nsan fel volt t�zve.

-         Amelia Wil Tesla Seyruun. Mit mondtam neked?

-         De Onee-san… - szaladt oda Amelia.

-         Egyr�szt ne �llj sz�ba idegenekkel. M�sr�szt tudod hogy ap�nk r�m b�zott. Bajba akarsz keverni?

-         �n csak… - Amelia a f�ldet b�multa.

-         Indul�s vissza. – a l�ny felkapta h�g�t �s elindult vele.

Amelia szomor� szemekkel integetett �j bar�tj�nak akit val�sz�n�leg sosem fog t�bb� l�tni…

Grey d�bbenten �llt. Seyruun hercegn�j�vel besz�lt volna? Ha ezt tudja az elej�n… De most m�r csak a k�t l�ny t�volod� alakj�t b�multa, �s fej�be beler�gz�lt a kis hercegn� kedves, meleg mosolya.

N�h�ny h�nap m�lva Seyruun gy�szba burkol�zott. A hercegn�t gy�szolt�k, Gracia �s Amelia �desanyj�t. Zelgadis a parton s�t�lt, amikor l�ptek zaj�ra lett figyelmes. Nem is l�tott semmit, amikor az a valami hirtelen neki�tk�z�tt.

H�trafordult. Egy apr� kisl�ny volt. Fekete ruh�csk�ja a bok�ja felett harangozott, fej�n apr� ez�st tiara csillogott. V�llig �r� �bensz�n haj�ra fekete f�tyol borult.

-         A-Amelia?

-         Grey…. a palot�ban mindenki s�r… nem akartam ott maradni… - a kisl�ny szorosabban �lelte a fi� test�t.

Leguggolt hozz�.

-         Vissza kell menned… m�r biztosan keresnek.

-         �n veled szeretn�k menni.

-         Velem? – Grey megd�bbent.

-         Igen. – n�zett fel hatalmas szemekkel Amelia.

K�k szemeiben Grey agg�d�st, mag�nyt, f�jdalmat �s m�rhetetlen szomor�s�got v�lt felfedezni.

-         Te is tudod hogy nem lehet. – a fi� leguggolt hozz�. – Itt van r�d sz�ks�g.

-         Akkor te is maradsz?

-         Amelia… �n nem maradhatok. Nem vagyok a csal�dod tagja.

-         Majd hozz�dmegyek! – v�gta r� Amelia.

Grey halkan elnevette mag�t. N�zte a kisl�ny elt�k�lt tekintet�t.

-         M�g mindketten t�l fiatalok vagyunk ilyen dolgokhoz. De ha meg�g�red hogy tanulsz �s felel�ss�gteljes hercegn� v�lik bel�led akkor vissza fogok j�nni hozz�d.

-         Meg�g�rd?

-         A szavamat adom. �me a z�loga. – Zelgadis lehajolt �s valamit Amelia kez�be adott.

Amelia kinyitotta a mark�t. Egy gy�ny�r� k� lapult benne, ami alapb�l k�k sz�n� volt de a nap f�ny�ben szikr�zva csillogott.

-         Ez egy napk�.

-         Gy�ny�r�. – Amelia szemei a boldogs�gt�l csillognak.

-         15 �v m�lva ezen a napon ugyanitt… - Grey lehajolt a kisl�nyhoz �s egy puszit nyomott az arc�ra. – Azt�n okos kis hercegn� legyen bel�led, szeretn�k b�szke lenni r�d.

Amelia szomor�s�ga elt�nt. Boldogan mosolyodott el �s integetett a titokzatos fi� ut�n m�g alakj�t el nem nyelte a foly� melletti erd�. Ezut�n Amelia m�g egyszer megn�zte a k�vet, felmosolygott az �gre �s visszaszaladt a palot�ba.

A kisl�nyt megviselte �desanyja hi�nya. A temet�s ut�n nemsokkal n�v�re is elhagyta. Csak �desapja maradt neki, s egy fi� �g�rete, melynek z�log�t egy dobozban tartotta a fi�kja legalj�n.

-         Te volt�l az? – Amelia szemei kit�gultak.

-         Igen. – mosolyodott el Zelgadis.

-         �s mi�rt nem mondtad el? – duzzogott Amelia.

-         Miut�n Rezo �tv�ltoztatott… nem mertem volna a szemed el� ker�lni. F�ltem hogy esetleg megr�miszten�lek. Azt pedig nagyon nem akartam. Jobb volt �gy.

-         De akkor most mi�rt mondtad el?

-         H�t nem tudod?

Amelia gondolkozott. Nem jutott esz�be semmi �rtelmes. K�rd�n n�zett Zelgadisra.

-         Ma van 15 �ve annak a napnak. – Zelgadis puszit nyomott Amelia arc�ra.

A hercegn� led�bbent. Hogy eltelt az id�!

-         Gyere velem. – �llt fel a hint�b�l �s elkezdte befel� h�zni Zelgadist.

Meg sem �lltak Amelia gyermekkori szob�j�ig. Mivel h�zasok voltak egy szob�ban voltak de Amelia gyerekszob�j�t �rintetlen�l �llt. Kih�zta a f�s�lk�d�asztal fi�kj�t �s el�vett egy antik dobozt. Vastagon befedte m�r a por. Lef�jta, k�hintett p�rat, majd kinyitotta �s Zelgadis el� tartotta. A napk� m�g mindig teljes pomp�j�ban szikr�zott.

-         Akkor ezt most vissza kell adnom? – Amelia elmosolyodott.

-         Megvan?

-         Ez volt a legnagyobb kincsem.

Amelia a kez�be vette a szikr�z� k�vet �s feln�zett Zelgadisra.

-         Teh�t m�r az els� tal�lkoz�sunkon tudtad ki vagyok?

-         H�t persze. Mit gondolsz mi�rt b�ntam veled m�shogy?

-         Nem tudom… de erre nem gondoltam….

-         Meg tudlak �rteni, sz�rnyen n�ztem akkor ki. �n sem ismertem volna magamra. Nemhogy egy 5 �ves kisl�ny…

-         Most m�r l�nyegtelen… �r�l�k hogy egy szem�ly vagytok.

Hirtelen trombitasz� harsogott fel a kast�ly bej�rat�n�l.

-         Megj�tt apa! – Amelia visszarakta a k�vet a dobozba �s robogott is lefel�.

Zelgadis megcs�v�lta a fej�t. Amelia bizonyos tekintetben n� lett… �m ha az apj�r�l volt sz� ugyanolyan kisl�ny volt mint akit annak idej�n megismert. R�pillantott a dobozban csillog� k�re. Az � Ameli�ja.

-         Zelgadis! – hallatszott lentr�l a ki�lt�s.

-         Megyek m�r…. – halv�nyan elmosolyodott �s � is elindult le.