T�zvar�zsl�

Akkor m�g olyan volt nekem, mint b�rki m�s
Nem t�nt fel sosem az a l�ny
Nem is �rdekelt m�rt hazudn�m.
Hideg �j, hideg nappal �s j�ghideg �gy
Ezek v�rtak r�m,
De egyszer csak elj�tt �s t�zbe borult a vil�g.

  5 �v telt el. Ennyi id� szinte semmire sem el�g. Az emberek tal�n nagy dolognak tartj�k, de nek�nk, mazokuknak ez egyenl� a semmivel. Eddig �gy hittem, a s�rk�nyok is �gy vannak ezzel. T�vedtem. A Sz�l S�rk�nyrendnek alig p�r h�t el�g volt arra, hogy 5 �vnyi fegyversz�net ut�n hadat �zenjen a T�z S�rk�nyrendnek. Ennek persze �r�ln�m k�ne... hadd ny�rj�k ki csak egym�st. Annyival is kevesebb marad majd nek�nk. De valahogy nem tudok �r�lni.

 - Nem mehetsz oda! - mondtam ellentmond�st nem t�r� hangon.
 - Pedig oda fogok... - jelentette ki Filia minden �l n�lk�l a hangj�ban. Nagyon elt�k�ltnek hangzott.
 - Filia... l�gy �szn�l...
 - Ilyenkor nem az esz�re hallgat az ember...
 - Nem s�rk�nyok vagyunk, anyu? - kotyogott k�zbe Valgaav a szoba ajtaj�b�l.
 Filia nem sz�lt semmit. Nem csod�lom. Bizony�ra azon t�prengett, mi is volna helyes. Mag�ban m�r eld�nt�tte, de m�g mindig itt voltam neki �n �s Valgaav, visszah�z�er�k�nt.
 - Mondd meg any�dnak, hogy nem norm�lis... -morogtam Valgaav fel�.
 - Mi�rt? - n�zett r�m nagy chibiszemekkel.
 - Mert... -kezdte Filia, de f�lbeszak�tottam.
 - El akar menni a h�bor�ba meghalni! -mondta inger�ltebben a kellet�n�l. - Papn� vagy, a fen�be is, nem harcos!
 - Mindenkire sz�ks�g lesz...
 - Te most ostoba vagy, vagy csak �nfej�? - itt m�r majdnem ord�tottam.
 - Valgaav, menj lefek�dni! - fordult el t�lem Filia.
 - De anyuuuu... - h�zta el a sz�j�t a fia.
 - Sipirc! J� �jt!
  A kicsi kelletlen�l elbattyogott a h�z m�sik v�g�ben l�v� szob�j�ba. Mikor meghallottam, ahogy csuk�dik a z�r, v�ltozatlan hanger�vel folytattam.
 - Esk�sz�m, nem vagy norm�lis!
 - Sajn�lom...
 - M�gis, szerinted mit tudsz ott tenni?
 - Ha csak egy s�rk�ny �let�t is megmentem, m�r meg�rte. Hacsak egy sz�rnnyel is v�gzek...
 - Nem te fogod eld�nteni ezt a h�bor�t, Filia! - k�zelebb l�ptem hozz�, �s mivel m�g mindig h�ttal �llt nekem, h�tulr�l �t�leltem - Nem csak a s�rk�nyoknak van sz�ks�g�k r�d... hanem Valgaavnak... �s nekem is.
  S�hajtott egyet. Tudtam, hogy legbel�l igazat ad nekem, csak egyszer�en a hazafiass�g h�vja.
- Halgass r�m... - mondtam, sokkal halkabban, mint amennyire a d�h�m megk�v�nta volna - r�d itthon van sz�ks�g...
 - De ha elvesz�tj�k a h�bor�t... - kezdte.
 - Filia... nem tudsz egymagadban eld�nteni egy h�bor�t.
 - Ha mindneki �gy gondolkodna, senki sem harcolna.
 - Mindenki �gy gondolkodik, ahogy te is. Nekik azonban nincs csal�dja. Most �szint�n: szerinted h�ny papn� megy harcolni a h�bor�ba?
 - A f�l szent�ly biztosan... - felelte.
 - Akkor nem maradhatn�l a szent�lynek az a fele, aki itt marad?
 - Xellos... - fel�mfordult - hogyan lehetn�k nyugodt, mikor a t�rsaimat tal�n halomra �lik a sz�ls�rk�nyok?
 - Ha odam�sz, t�ged is halomra �lhetnek. Semmit sem �rne ez a nemes �nfel�ldoz�s. L�gyszives - megsim�tottam az arc�t - maradj!
  Le�t�tte a fej�t. Rem�ltem, hogy ez annak a jele, hogy m�r nem kell sok�ig gy�zk�dn�m.
 - M�g meggondolom - felelte v�g�l, amit�l egy kicsivel sem lettem nyugodtabb.
 - J�l gondold meg... - s�hajtottam lemond�an.
 - Aludjunk... ind�tv�nyozta Filia, �s tudtam, hogy csak a tov�bbi nyaggat�st pr�b�lja ezzel kik�sz�b�lni. Nem �llt sz�nd�komban ugyan tov�bb �tni a vasat, de ezt � persze nem tudhatta.
  K�r�lbel�l f�l �ra m�lva azzal a tudattal fek�dtem le aludni, hogy reggel, mire fel�bredek, az els� amit aznap meghallok, hogy Filia meggondolta mag�t, �s m�gsem megy el a h�bor�ba.  Kicsit szidtam is magam egy ilyen naiv gondolat�rt... de annyira bele�ltem magam, hogy m�r-m�r komolyan elk�pzeltem, hogy sehogyan sem lehet m�sk�nt.
  M�lyen aludtam, �gy m�g arra sem �bredtem fel, mikor Filia felkelt mell�lem, vill�mgyorsan mag�ra kapta a papn�i ruh�j�t, �s elrep�lt a s�rk�nytemplomba.
  Reggel, mikor a Nap els� sugarai el�rt�k az arcom, az els�, ami eszembe jutott, az az volt, vajon hogy d�nt�tt Filia. Kinyitottam a szemem, de... nem volt ott. Gondoltam, m�r biztosan felkelt. Kiss� fura is volt, mert �ltal�ban �n hamarabb �bredek, vagy mindkett�nket Valgaav ver fel (amig j�l meg nem pofozom egyszer �rte) de ilyen m�g nem fordult el�. Felk�sz�l�dtam, �s pr�b�ltam nem a legrosszabbra gondolni. Azonban, miut�n az eg�sz h�zat v�gigj�rtam, bele�rtve Valgaav szob�j�t is, m�r kezdett eluralkodni rajtam a k�ts�gbees�s, de m�g ann�l is jobban a tehetetlen d�h. Majdnem felrobbantam.
 - Filia... te... - visszanyeltem a bel�lem kik�v�nkoz�, nem �ppen dics�r� sz�t, �s le�ltem az �gy sz�l�re, a tenyerembe temetve az arcom, pr�b�lva lehiggadni. Ha most itt lenne, �s esk�sz�m...

T�zvar�zsl�, k�k szemeddel �gess el,
�gess el, vagy engedj el.
T�zvar�zsl�, k�k szemeddel �gess el,
�gess el, vagy engedj el.

  Nem tudtam mit tenni. Csak �ltem, �s pr�b�ltam lehiggadni. Sikertelen�l. Magamban el�tkoztam minden s�rk�nyt, aki csak l�tezik. Ebb�l a f�lig �ntudatla �llapotb�l egy v�konyka hang t�r�tett magamhoz.
 - Xellos?
Feln�ztem. Valgaav volt az. Chibiszemekkel, tele k�rd�ssel n�zett r�m.
 - Mit akarsz? - k�rdeztem kiss� kelletlen�ll
 - Hol van anyu?
  Nem v�laszoltam. Felkeltem, �s kimentem a konyh�ba. Tulajdonk�ppen eg�sz k�nnyen �tlend�ltem a reggeli teend�k�n, m�g Valgaav kez�be is nyomtam egy b�gre kaka�t, aki folyton a nyomomban volt, �s vinnyogott, egyre Fili�t keresve.
  V�g�l, mikor ez m�r t�bb, mint k�t �r�ja folytat�dott, az �n t�relmemnek is v�ge szakadt.
 - Befogn�d v�gre a sz�dat? - f�rmedtem Valgaavra, aki annyira megijedt, hogy kiejtette a kez�b�l a kaka�s b�gr�t. - Sz�p volt! - mutattam ironikusan a b�gre darabjaira. - Ha ezt any�d megl�tja...
 - De hol van anyu?
  Ez m�r a sokadik k�rd�s volt ma. Igyekeztem nyugodtan megsz�lalni.
- �lt�zz fel. Megkeress�k!
  Valgaavot fak�pn�l hagyva mentem fel a szob�ba a k�penyem�rt, magamra csatoltam, majd magamhoz vettem a botomat, t�k�n �lve megv�rtam, amig Valgaav belek�zdi mag�t a p�l�j�ba �gy, hogy a sz�rnyait is kiszabad�tja bel�le ( m�g nem volt k�pes elt�ntetni �ket. Nekem kifejezetten fur�nak tetszett, hogy a fekete tollak k�z� egy-egy aranysz�n� toll is vegy�lt. Fogalmam sincs, hogy �r�k�lhetett ilyet Fili�t�l, aki nem a v�rszerinti anyja) v�g�l fogtam, �s elteleport�ltam magunkat.


  Sose hittem volna, hogy egyszer ilyen l�tv�nyban lesz r�szem.
 Igaz�b�l azt hittem, olyasmi lesz, mint valami ostoba m�sodik vil�gh�bor�s kis ostobas�g. A sz�ls�rk�nyok megpr�b�lj�k elf�jni a t�zs�rk�nyokat, a t�zs�rk�nyok pedig egyszer�en odap�rk�lnek nekik. �gy, elgondolva m�g eg�sz m�k�san hangzik.
  De nem �gy volt. Egy magasabb hegy tetej�re teleport�ltam magam, nem messze a T�z S�rk�nyrend templom�t�l. A f�l karomon Valgaav cs�cs�lt, l�that�an megszeppenve. Sosem l�tott m�g ilyet, ami nem is csoda... �n sem l�ttam m�g ilyet soha hossz� �letem sor�n.
  Amerre a szem ell�tott, mindent v�r�s, fekete �s fenyeget� bord� f�st bor�tott. Fogalmam sem volt honnan j�n, de gyan�tottam, hogy odalent rond�n felgy�jtottak valamit. L�ttam a s�rk�nyokat is. A sz�ls�rk�nyok k�nnyen megismerhet�ek voltak, valamivel vil�gosabb sz�n�k volt, mint az aranys�rk�nyoknak, �s nagyobbak is voltak n�luk. Az aranys�rk�nyok kisebbek voltak ugyan, mint a sz�ls�rk�nyok, de nekem �gy t�nt, sokkal �sszeszedettebbek, fegyelmezettebbek, mint a sz�ls�rk�nyok. Mindenfel� t�z lobogott, hol jobbra, hol balra csapkodva, a sz�l pedig egy torn�d� erej�vel s�v�lt�tt.
  Mazoku �nemnek kifejezetten tetszett a l�tv�ny. Azonban, ha arra gondoltam, hogy Filia ebben a pokolban van, mindj�rt nem t�nt olyan r�zs�snak a helyzet.
  Valgaav szerintem mag�n�l sem volt. Gondoltam, csak egy rossz �lomnak hiszi az eg�szet. �m egyszer csak megsz�lalt.
- Anyu!
- Micsoda...? - leesett az �llam, �s arra n�ztem, amerre Valgaav mutatott. �s val�ban. Az egyik roham kell�s k�zep�n megpillantottam Fili�t. K�nnyen megismerhet� volt a farka v�g�n l�v� r�zsasz�n masnir�l. A k�r�lm�nyekhez k�pest eg�sz j�l n�zett ki. Nem l�ttam rajta v�rz� sebeket, horzsol�st is csak �pphogy. Mintegy parancssz�ra akkora t�zet k�ptek az ellens�g�kre, amekkor�t nem n�ztem volna ki p�r szedettvedett kis aranys�rk�nyb�l. A legel�l �ll� sz�ls�rk�nyok szinte abban a minutumban elporladtak, a h�ts�k t�volabb rep�ltek, de a t�zs�rk�nyok k�vett�k �ket. Egy kisebb t�zs�rk�nyt elkaptt egy sz�lroham , �s bele is v�gta volna az alattuk elter�l� l�vatengerbe. Magamban m�r el is f�ldeltem a fiatal s�rk�nyt, mikor egyik t�rsa a seg�ts�g�re �rkezett. Al�rep�lt, �s f�kezte a zuhan�s�t, eg�sz addig, amig az �jra sz�rnyra nem kapott. Egy biccent�ssel jelezte k�sz�net�t a megment�j�nnek, hogy azt�n �jult er�vel vesse bele mag�t a harcba. Kicsit jobban megn�ztem a megment� s�rk�nyt. Imm�r sokadj�ra esett le az �llam aznap. Az a s�rk�ny Filia volt. Nem n�ztem volna ki bel�le. Tal�n �ppen valami ilyesmir�l besz�lt, mikor azt mondta, hacsak egy t�rsa �let�t is megmenti, m�r akkor meg�rte idej�nni.
- Remek, Filia...-morogtam bossz�san. - M�r megmentett� valakit, el�tte ropog�sra s�t�tt�l egy sz�ls�rk�nyt, legyen el�g neked ennyi! - azzal a lend�lettel Filia ut� vetettem magam, de...
  �gy j�tsz�dott le el�ttem, mint egy lass�tott felv�tel. Filia �szre sem vehette az alulr�l t�mad� sz�ls�rk�nyt. �pp egy m�sik ellenf�llel volt elfoglalva. Az als� sz�ls�rk�ny kit�totta a sz�j�t, �s egy lehetetlen�l nagy l�zercs�v�t k�p�tt, egyenesen Filia fel�. A l�nyon �gy v�gta �t mag�t a cs�va, mint ahogy a k�s �tt�ri mag�t a vajban. Filia m�g p�r er�tlen sz�rnycsap�s erej�ig tartotta mag�t, azt�n zuhanni kezdett, egynesen az alatta elter�l� l�vafolyamba.
  Gondolkod�s n�lk�l zuhan�rep�l�sbe kezdtem �n is. Filia id�k�zben visszav�ltozott. Fejjel lefel� zuhant, eszm�letlen�l. M�r csak p�r m�ter hi�nyozott ahhoz, hogy elkapjam, mikor engem is elkapott valami. Valgaavot elr�ntva a sz�lroham �tj�b�l pr�b�ltam blokkolni a t�mad�st, de mire siker�lt, addig Filia m�r teljesen elt�nt a szemem el�l.

Ezut�n �jra elt�nt az a t�zszem� l�ny
Egyik hajnal ut�n, s valahol
T�vol l�ttam �jra lobban egy l�ng.
Ezut�n mindig v�gytam m�r a t�ze ut�n
�jra elj�n t�n
�jra meg�get, s a f�ld �s az �g velem �g.

  Annyira val�sz�n�tlennek t�nt. Filia egyszer�en beleveszett a l�vafolyamba. Ezt nem tudtam elhinni. Pedig el kellett. Valgaav bizony�ra l�tta. Egy helyet f�rk�szett a l�vafolyamban, �s annyit motyogott.
- Anya...
  Ezut�n fel�mfordult �s beletemette arc�t a k�penyembe. Az �n arcom, �gy hiszem, semmilyen �rzelmet nem �rult el. Bel�l m�gis jobban tomboltam ebben az ostoba h�bor�ban egym�st gyep�l� s�rk�nyokn�l. Csak n�ztem lefel�, f�l kezemben Valgaavval, �s pr�b�ltam elfogadni az elfogadhatatlant: Filia nincs t�bb�. Meghalt. V�ge. Amit�l annyira pr�b�ltam �vni, ami�ta csak egy�tt vagyunk az most megt�rt�nt, el�g volt egy m�sodpercre szem el�l vesz�tenem.
  Kezdett eluralkodni bennem valami olyan �rz�s, amit j� ideje le tudtam f�kezni magamban. Most azonban �gy kapott el, mint a s�lyom az �ldozat�ul kiszemelt kis r�gcs�l�t.
 - Xellos...? - Valgaav bizony�ra m�r �rzett valamit, �s hamar meg is jelentek k�r�l�ttem a fekete m�gia els� kis s�t�tlila �s fekete ny�lv�nyai. F�stk�nt gomolygott, egyre nagyobb �s nagyobb ter�letet foglalva el a s�rk�nyok harcter�b�l. N�h�nyan �szrevettek. M�g a "s�rk�nyok gyilkosa" nevet is hallani v�ltem. Nem izgatott k�l�n�sebben. Egyed�l az �rdekelt, hogy megd�g�lj�n mint egy szempillant�s alatt. Emiatt az �tkozott h�bor� miatt vesztettem el a l�nyt, akit szerettem. H�t akkor vesszen el mindenki, akinek b�rmi k�ze is lehet ehhez az eg�szhez. Nem �rdemelnek kegyelmet.
  Valgaav m�r el�gg� bep�nikolt a s�t�t aur�t�l, de � biztons�gban volt velem. A s�rk�nyok tal�n m�g fel sem foghatt�k, mi t�rt�nik vel�k, a fekete m�gia m�ris k�ny�rtelen rohammal megindult fel�j�k. A sz�ls�rk�nyok h�traracot csin�ltak, �s �gy l�ttek ki, mint a puskagoly�. Fele m�g �gyis beleveszett a s�t�t k�dbe. A T�z S�rk�nyrend zuhan�rep�l�sbe kezdett, �s �les kanyarokkal emeltek maguk k�r� egy falat t�zb�l, �gy bel�l�k is megmenk�lt j�n�h�ny. Rohadt aranys�rk�nyok! Csak az j�rt az eszemben, hogy ut�nuk megyek, �s mindet meg�l�m. De nem tettem. Csak lebegtem egy helyben, kezemben Valgaavval, �s n�ztem a helyet, ahol Filia elt�nt. A s�t�t aur�m n�h�ny perces tombol�s ut�n visszah�z�dott, m�g v�g�l teljesen elt�nt. A haragom nem t�nt el... csak fokoz�dott. De m�r �tl�pte azt a hat�rt, ahogy m�r tombolni sem �rdemes.
  Fogalmam sincs, meddig voltam ott. F�l �r�t? Egy �r�t? �r�kat? Nem tudom. Valgaav egyetlen �rva sz�t sem sz�lt, ami k�l�n�s egy ekkora kisgyerekt�l.
  Mikor meguntam a semmittev�ssel �tsz�tt �nem�szt�st, elteleport�ltam. Nem volt kit�z�tt utic�lom, csak szerettem volna elmenni onnan. Egy rik�s erd�ben k�t�ttem ki. Le�ltem egy fa t�v�be, �s tov�bb folytattam a szomorkod�st. Valgaav nagyj�b�l ekkor kezdett s�rni, de se energi�m, se tehets�gem nem volt ahhoz, hogy megvigasztaljam. Mikor m�r �lomba s�rta mag�t, leraktam magam mell�, egy nagyobb f�kupacra, �n pedig ott �ltem, eg�szen napkelt�ig.

T�zvar�zsl�, k�k szemeddel �gess el,
�gess el, ne hagyj�l el.
T�zvar�zsl�, k�k szemeddel �gess el,
�gess el, ne hagyj�l el.

  Reggel Valgaav mocorogni kezdett. �rdektelen arccal fordultam fel�. Szembe n�zett velem, �s csak annyit k�rdezett:
 - Anyu t�nyleg...?
B�lintottam. � le�t�tte a fej�t, �s be�lt mell�m, nekid�lve a f�nak. Nem tudtam meg�llap�tani, hogy vajon felfogta-e, mi az a hal�l, de megmagyar�zni �gysem tudtam volna. Annyit tudott, hogy Filia nem j�n t�bbet vissza. Ennyi �pp el�g volt.
 - �s most? - k�rdezte.
 - Mi a k�rd�s? - n�ztem r�.
 - Mi lesz vel�nk?
  Furcsa volt a sz�j�b�l hallani ezt a t�bbessz�mot. Valahogy m�g sosem ker�ltem vele olyan kapcsolatba, hogy ne r�la, vagy r�lam, hanem r�lunk besz�ljen. Gondolataimba m�lyedtem, v�g�l kiny�gtem a leg�rtelmesebbet, amit jelenleg helyzet�nkben mondani tudtam.
- Fogalmam sincs.
  Valgaav csak egy b�lint�ssal v�laszolt,azt�n �jabb hallgat�sba burkol�zott.
  M�g �lt�nk egy darabig, azt�n eszembe jutott egy k�ptelen �tlet. Fejemet r�zva pr�b�ltam elhessegetni, de pimaszul �jra �s �jra az elm�mbe furakodott a szemtelenje. Megh�nytam-vetettem magamban a dolgokat, �s mivel jobb nem jutott eszembe, fel�lltam, felkaptam Valgaavot, �s elteleport�ltam a Wolf Pack Islandre.

  Letettem magam mell� Valgaavot, aki minden k�rd�s n�lk�l k�vetett, mikor elindultam Zeras-sama kast�ly�ba. Semmi f�lelmet nem �rzett, elv�gre nem is tudta, hogy hov� megy�nk, �m mikor megl�tott egy farkast, kb. felvis�tott.
 - Xellos! Ezek farkasok!
 - Azok - hagytam r�.
 - De... ezek...
 - Hallgass m�r! Csak k�vess. Nem b�ntanak, csak megk�stolnak.
 Annyira kapaszkodott bel�m, hogy komolyan att�l f�ltem, hogy sz�gyenszemre leszakad a nadr�gom, de biztos tiszt�ban volt vele, hogy ha valami ilyen t�rt�nne, azt nem egy �s nem k�t pofonnal honor�ln�m.
  Be�rtem Zeras-sama tr�nterm�be. A legjobbkor l�pt�nk be, hogy tan�i legy�nk annak a csod�nak, hogy Zeras-sama bizony egy h�z�sra el tud t�ntetni egy eg�sz �veg pi�t, �s m�g leveg�t sem vesz k�zben. Let�rdeltem, Valgavot pedig szint�n lenyomtam, b�r t�l er�sen, �gy szerencs�tlen belefejelt a f�ldbe.
 - �, Xellos... r�g j�rt�l itt... - k�sz�nt�tt a mesterem, majd felemelte a szem�ld�k�t - �s ki a kis "vend�g" ? - k�rdezte sunyin mosolygva.
 - Valgaav. Filia... �hm... gyereke.
 - ���, tudom m�r! Az �jj�sz�letett kis fekete s�rk�ny! - tapsolt egyet Zeras-sama.
 - �gyis mondhatjuk - hagytam r�.
 - Remek! Remek! - nem tudtam, minek �r�l annyira - �s mi�rt is j�tt�l egy gyerekest�l ide hozz�m?
  Feln�ztem, �s elengedtem Valgaavot, aki r�gt�n felpattant. El�adtam Zeras-sam�nak mindent. Tuljadonk�ppen arra sz�m�tottam, hogy a fel�n�l kir�h�g, �s elhajt. De nem tette. Valgaav �lt mellettem, mint egy j� gyerek, �s chibin pislogott Zeras-sam�ra. A mai fiatalokban nincs tisztelet! �n csin�ltam volna ilyet ennyi id�sen, kirep�ltem volna innen, az biztos.
  Juu-ou-sama v�gighalgatott, k�zben - k�zben egy kis borral friss�tve mag�t. N�ha m�g h�mm�gni is m�ltatott.
 Mikor a mond�k�m v�g�re �rtem, feltette azt a k�rd�st, amit tudtam, hogy fel fog tenni.
 - M�gis mit v�rsz t�lem?
 Lehajtottam a fejem.
 - Nem tudom visszahozni - mondta.
 - Tudom...
 - H�t akkor? Kotr�dj, ne f�rassz ilyenekkel!
 - Semmi es�ly arra, hogy anyu visszaj�jj�n? - kotyogott k�zbe Valgaav.
  Zeras-sama fel� n�zett, �s tal�n valami mosolyf�l�t is produk�lt.
 - H�t m�r hogyne lenne es�ly. Ha hiszel a csod�kban, kicsi aranys�rk�ny!
 - �n hiszek! - v�gta r� Valgaav, �n pedig oldabab�ktem, hogy �ll�tsa m�r le mag�t. Zeras-sama el�gg� meglep�d�tt, ugyanis nem erre a v�laszra sz�m�tott.
  Ezut�n percekig csak iszogatott. M�g egy cigit is elsz�vott. V�g�l Valgaavra n�zett, �s megk�rdezte.
 - Mit�l vannak aranysz�n� tollaid is?
�n belefejeltem a f�ldbe.
 - Anyut�l �r�k�ltem.
 - Nem is az any�d! - vetette oda mesterem tapintatlanul, deh�t az sosem volt az er�ss�ge.
 - Akkor is t�le �r�k�ltem.
 - Azt meg hogy?
 - Nem tudom. Anyu azt mondta, hogy biztosan az � szeretete csalt vissza a hal�lb�l, hogy �jj�sz�lessek, �gy �r�k�lhettem n�h�ny tuljadons�g�t.
 - H�t ez j�! - vihogott fel Zeras-sama.
 - Zeras-sama... - kezdtem volna, de � f�lbeszak�tott.
 - Menjetek a kis bar�toddal oda, ahol Filia meghalt.
 - Hogyan?
 - Menjetek, �s tal�lj�tok fel magatokat! Sicc!
 - De Zeras-sama...! - kezdtem volna ellenkezni.
 - Addig menjetek, amig meg nem gondolom magam! - villantott r�m egy cs�nya pillant�st.
 Egy lemond� s�hajjal meghajoltam, kivittem Valgaavot, �s visszateleport�ltam vele arra a helyre, ahogy el�z� nap a csata folyt.
  A f�st m�r szinte teljesen el�lt. Csak a l�vafolyam h�mp�lyg�tt szakadatlanul alattunk. Le�ltem egy kiugr� szirte a folyam f�l�tt, Valgaav is lev�gta mag�t mell�m.
 - Mit �rtett az a n�ni azon, hogy tal�ljuk fel magunkat? - k�rdezte hirtelen.
 Keser�en felnevettem a titulus hallat�n.
 - Hogy legy�nk kreat�vak - adtam meg a semmivel sem �rthet�bb v�laszt.
 - Azaz?
 - Nem tudom...
�lt�nk a szirten, �s b�multuk a l�vafolyamot. Mindenf�le lehet�s�g j�rt az eszemben, egyik lehetetlenebb volt a m�sikn�l. Valgaav csak �lt mellettem, �s bambult.
 - Te sem hiszel abban, hogy ezeket - b�k�tt p�r aranysz�n� tollra a fekete tollak k�zt a sz�rny�n - anyut�l �r�k�ltem?
 - Nem! - feleltem legal�bb olyan tapintatosan, mint Zeras-sama.
  Valgaav szomor�an elfordult. Egyet kett�t csapott a sz�rny�val, m�g v�g�l felemelkedett p�r centire, azt�n viszahuppant mell�m. Mi a fr�szt sz�rakozik...?
 Ezt m�g elj�tszotta egyszer-k�tszer. Azt hittem, fejbecsapom. Egyszer csak valami aranysz�n� hullott a l�vafolyam fel�, �s l�ttam, hogy egy toll az. Biztosan kiesett Valgaav sz�rny�b�l.
 - Vedlesz? - r�ffentem oda, pedig nem voltam vicces kedvemben.
� csak n�zett r�m chibin, amire m�r egy Phil-f�le pacifista pofonra �ll�tottam be a jobb karomat, mikor valami villant lent, a l�vafolyamn�l. Mindketten odafordultunk. Egy darabig nem t�rt�nt semmi. Azt�n a folyam felsz�ne egyenetlenn� v�lt. Mi leesett �llal b�multunk.
  Sok�ig csak gomolygott, kavargott. V�g�l mintha emelkedni kezdett volna, �s kiszakadt bel�le egy f�nyes, foly�kony aranyhoz hasonl�that� valami, �s elkezdett emelkedni. Nagyon f�nyes volt, szinte vak�tott. Fel�nk tartott, de nem t�nt vesz�lyesnek. Lassan j�tt. K�zben mintha form�l�dott volna. Mire el�rt minket, m�r szab�lyszer�en ember form�ja volt. Felemelkedett velem egy magass�gba, majd meg�llt. Reflex-szer�en kiny�jtottam a kezem. A f�ny m�g utolj�ra villant egyet, azt�n elt�nt, hogy kiv�llt bel�le... FILIA!
  Itt m�r t�nyleg el�multunk. Filia eszm�letle�l elzuhant a karomban, �n pedig �pp csak annyira voltam magamn�l, hogy megtartsam. Valgaavra n�ztem, � pedig hol r�m hol az anyj�ra.
  Alig p�r m�sodperc m�lva Filia megmoccant. Kinyitotta a szem�t, �s az els�, amit megl�tott, az �n arcom volt.
 - Xellos...?
  Nem v�laszoltam, m�g mindig nem hittem a szememnek. N�h�ny m�sodperces f�zisk�s�ssel Valgaav hangja �bresztett fel minket!
 - Anyu! -  Filia nyak�ba ugrott, �s majdnem led�nt�tte a l�b�r�l.
 - H�, te kis... - kezdte volna Filia egy nagy mosolyjal, de � sem �rtette, mi t�rt�nt.
 - L�tod? L�tod, �n megmondtam! - ugrott fel velem szemmagass�gba Valgaav, �s verdesett a sz�rny�val, hogy pontosan nekem tudjon besz�lni.  - �n mondtam, hogy anyut�l �r�k�ltem. - mondta harciasan.
 Fili�hoz l�ptem �s �t�leltem. Val�ban az �lesztette volna fel, hogy Valgaav egy aranysz�n� tolla belehullott a l�vafolyamba, ahol � a hal�l�t lelte? Lehets�ges ez? Vagy valamilyen m�g megmagyar�zhatatlan oka van?

T�zvar�zsl�, k�k szemeddel �gess el,
�gess el, ne hagyj�l el.
T�zvar�zsl�, k�k szemeddel �gess el
A lelk�nk �gysem �ghet el.

  - Annyira �r�l�k nektek! - mondta Filia elcsukl� hangon.
  - Mi is neked! - suttogtam.
Valgaav valahol t�rdmagass�gban �t�lelt minket nagy boldog mosollyal. Len�zt�nk r�, �s mindketten elmosolyogtuk magunkat.
  - T�bbet ezt nem j�tszod el! Ugye tudod? - k�rdeztem.
  - Tudom - b�lintott. - Egyszer is el�g volt.
�sszen�zt�nk.
 - Menj�nk haza! - ind�tv�nyoztam.
 - Menj�nk - b�lintott r� a k�t s�rk�ny.

Gyere m�g, gyere m�g, �gess el
Gyere m�g, gyere m�g, �gess el.

2011.05.29. 22:15