OLVASSD EL: Ezt a ficet NEM én írtam, hanem Laila. Az én érdemem a fordítás. Azért engem kell szidni. Ahogy a fic elején olvastam, Laila olasz és ezt a ficet angolul írta, bár néhol nem feltétlenül jól írt szavakat, vagy rossz a nyelvtana. Na épp ezért kissé nehéz dolgom volt a fordítással. Ha valahol kissé  magyartalan az azért lesz.

A kérdés a barátság

Ez egy békés nap volt Filia számára. Ma, a legjobb barátai jöttek, látogatóba. Ez már olyan volt mint egy szertartás. Ötévente Lina, Gourry, Amelia, Zelgadis és (sajnos) Xellos utazott el hozzá, hogy egy kis időt vele töltsenek. Ez volt a negyedik alkalom. Valgaav időközben egy nagy és bátor fiatal sárkány lett, akire nagyon büszke volt. Jiras, elmesélte neki a történetet azokról az időkről, amikor még ellene harcoltak. Val nagyon nyitott volt mindenre. Mikor a történet véget ért, megkérte Filiát, had maradjon egy időre négy szem közt Jirassal. Beleegyezett. A csengő megszólalt. „Jövök!” Az ajtóban vendégei álltak. Lina, Zel, Gourry, Amelia… mi? Hol van Xellos, aggódom érte…. Nem, igazából, boldog vagyok, hogy nincs itt. Utálom, hogy Mazoku… Hol lehet?  „ Kérlek, fáradjatok beljebb”- invitálta be őket egy vidám mosollyal. „Had kínáljalak meg titeket egy kis keksszel és teával” Mindannyian beléptek. Lina és Gourry arca felderült, amikor meg hallották a keksz szót. Az idő múlása nem igen jelent meg az arcukon. Nem tudom miért. Olyan volt, mintha felnőtté válásuk után, megállt volna az idő. Azt mondták, Xellos tudja az okát, de mikor megkérdezték, csak a szokásos, „Sore wa himitsu desu” volt a válasz.  Lina és Gourry meséltek a gyerekeikről, Amelia és Zelgadis a fia is szóba jött. Zel nem találta meg a gyógyulást, ennek ellenére, Amelia őt választotta Seyruun helyett. Nem volt hercegnő többé. De boldog volt, mert azzal a férfival lehetett, akit gyermek kora óta szeret. Szerette őt…..

Zel: „Sajnálom, Amelia és én egy régi templomot akartunk meglátogatni. Ez egy néhány hetes utazás. Ha gondolod velünk jöhetnél.”

Lina: „Viccesnek hangzik! Gourry és én, megyünk!”
Zel: „Lina, mi azért megyünk oda, hogy megtaláljuk a gyógymódot, nem azért, hogy szórakozzunk.”

Amelia elmosolyodott, majd megnyugtató hangon, Zelgadishoz fordult. – „Zel nyugodj meg, attól, hogy keressük a gyógymódot, még hól érezhetjük magunkat. Nem gondolod?”

Zel visszamosolygott rá, majd felállt. „Induljunk!”

”Én döntöm el mikor indulunk!” – szólalt meg Lina dühöngve- ”Induljunk!” – A többieken nagyon látszott, hogy kiakadtak, de inkább nem mondtak semmit. Távoztak. Az utazás első hete bajos volt. Rablók, kisebb démonok támadtak rájuk, bár ők nem voltak ellenfelek Linának és barátainak. Filia csendesebb volt, mint általában… Teljesen komor volt. Nem értette, hogy az az undorító Mazoku, miért nem érkezett meg. Nem aggódom miatta, csak szeretném tudni, hogy hol van és miért nincs itt… Már nem is emlékezett hányszor kiáltotta ezt magában, miközben reggelig a könnyeivel küszködött.

Végül Lina rákérdezett az okára.

Filia: ”Én nem sírok. Miért kéne sírnom? Itt vagyok a legjobb barátaimmal és X….Xellos nincs itt. Boldog vagyok!”… - aztán elnevette magát. Miért hangzik ez a nevetés olyan boldogtalannak? Lina elsápadt. Úgy látta, itt az ideje, hogy menjen.

Amelia úgy döntött beszél vele.

„Mit szeretnél?” – fordult felé mosolyogva Filia.

„Ez nem lesz így jó, ugye tudod?” – kérdezte Amelia szomorúan.

„Mi van? Nem értelek.”

„A Dark Starral folytatott csata után, visszatértem Zelgadissal, Seyruunba. Szerettem őt és ő is szeretett engem. A nép viszont, csak egy szörnyeteget, egy démont látott benne. Apám azt mondta el kell hagynom őt. Zelgadis úgy döntött elmegy. Egy reggel felébredtem és ő már nem volt ott. Ezután én is fogtam magam és örökre elmentem. Sokáig kerestem őt. Mikor rátaláltam megszidott. Elmondtam neki, hogy többé már nem vagyok hercegnő. Csak az övé vagyok. Csak mosolygott. Most együtt vagyunk és van egy csodás fiúnk. Már jó ideje nem láttam. Ő a lett Seyruunban a trónörökös. A legfontosabb dolgot tudja rólunk. Imádjuk őt. ”

„Ez olyan szomorú!” – kiáltott a Filia – „Miért döntöttél úgy, hogy a szüleidnél nőjön fel a gyerek?”

Amelia mosolygott: „Sajnálom, nem akartalak felzaklatni. Úgy gondoltuk, a fiúnk inkább nőjön fel egy gyönyörű palotában, mint velünk a szabad ég alatt. Úgy gondolom, te is szeretsz valakit…. ” – gyorsan Filia szája  elé emelte mutató ujját, nehogy az közbe szólhasson „ ha szereted Xellost, meg kell mondanod neki. Nem, nem mondom, hogy ez lehetetlen. Nem hazudok. Lehetséges, hogy ő csak szórakozik. Attól tartok, ez valószínű. De ha számít valamit a véleményem, azt hiszem, szeret téged. Nos, megyünk aludni? ” Már éppen felállni készült, amikor egy pillanatra, hirtelen nappali világosság lett, valamitől, ami leginkább egy villámra hasonlított.

Lina: Úgy tűnik egy varázslat volt! Gyertek! – a többiekkel együtt, elrepült a villanások irányába. Egy szikla mögött álltak meg. Legnagyobb meglepetésükre, Xellost látták, a tűz sárkány királlyal harcolni. Vesztésre állt. Látszott rajta, hogy megsérült, de volt már rosszabúl is. Filia elfolytott egy kétségbeesett sikolyt.

Lina:  Nos, inkább menjünk vissza a táborba.

Gourry: He?

Zel: Szerintem is…

Filia: Miért is kéne segíteni neki a sárkány királlyal szemben., hiszen ő csak egy Mazoku. –miközben ezt kimondta, gondosan ügyelt rá, hogy ne nézzen Ameliára.

Amelia:  …

Mindannyian a csatát figyelték.

„Meg foglak ölni, sárkány gyilkos!” – kiáltotta a sárkány király.

Xellos: „Ó nyugodj meg. Ha ilyen dühös maradsz, a végén még belebetegszel!”

A sárkány király csak morgott és egy ismét lecsapott Xellosra, akit ezúttal igen súlyosan megsebesített. Xellos a földre esett, de mosolyogva felállt. „Ezek a sárkányok mindent olyan, komolyan vesznek. Erről eszembe jutott vala…” Sajnálom, főnök, attól tartok, nem tudok tovább élni ezen a síkon. Lina, Amelia, Gourry, Zel… Filia. Nem köszönhetek el… Sajnálom. Készült meghalni.

Lina: Ha segíteni akarnánk neki, szükségünk lenne valakire, aki eltereli a sárkány figyelmét. De nem fogunk segíteni neki.

Zel felnézett az égre.

„Ha segíteni akarunk neki, úgy kell intéznünk, hogy el tudjon menni. De talán ez sem fog segíteni neki.” – szólalt meg hideg, mégis reménykedő hangon Filia.

Gourry: Akkor induljunk!

Lina nagyot csapott Gourry fejére. „Ostoba Gourry, most mondtam, hogy nem segítünk neki! Érted?”

Gourry: De miért, nem Lina? Ő a barátunk! Miért nem tudunk segíteni neki?

Lina nagy szemekkel meredt rá. Ez volt az első alkalom, hogy Gourrynak igaza volt.

Amelia: Van egy ötletem! Tudom, hogy terelhetjük el a figyelmét!

Lina elmosolyodott: Menjünk!

A sárkány, már az utolsó csapásra készült, amikor hirtelen egy női hangot hallott. „Megállj, te gonosz erővel bíró lény, az igazság hatalma győzedelmeskedni fog feletted!”

A sárkány király feje mellett megjelent egy kis vízcsepp, miközben a nő felé fordult.

„MI? ” Amelia?- gondolta. Valaki mellé lépett. Ismerős volt a parfümje. Filia.

A lány egy szót sem szólt, csak megfogta a kezét és segített neki elmenni a csatatérről.

„Tévedsz kis hölgy, én a sárkány királyok egyike vagyok. Az, akit ti védeni próbáltok, egy erős Mazoku. El kell pusztítani őt.”

„Hazudsz! Ő jó, és segített legyőzni Gaavot és Dark Start is! Nem tudsz átverni!”

A sárkány király úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a hangoskodó lányt. Már fordult volna vissza Xellos felé, de az addigra eltűnt. Hirtelen mindent megértett. Csak elterelés volt az egész. A lány is eltűnt. Körülötte minden csendes volt. Van egy titkos varázslatom, amit be tudok vetni ellene. Meg kell találnom, mielőtt meggyógyítja magát. Nem vagyok benne biztos, hogy legközelebb is ilyen simán fog menni. Kelet felé repült. Nem messze tőle, nyugatra, a kis csoport hangosan nevetett rajta.

Lina: Majdnem elájultam, amikor az igazságról kezdtél el beszélni annak a sárkánynak. Szép munka volt Amelia!

Xellos, egy vidám mosoly kíséretében, csak ennyit mondott: Filia, Amelia, köszönöm!

Filia: Ha ezt a sárkányok megtudják, oda a becsületem. Nem tudtam tenni semmit, hogy segítsek, de… Xellos kinyitotta a szemét s ezzel félbe szakította Filia magyarázkodását.

Túlélte. Tényleg túlélte. „Én vagyok talán a leg ostobább sárkány, de szeretlek” Filia megölelte és ő is visszaölelte.

Zel: Sajnálom, hogy megszakítom ezt a csodálatos pillanatot, de ideje indulnunk. Ha a sárkány nem teljesen hülye rá fog jönni, hogy nem keleten vagyunk. Biztosan keresni fog minket. Ráadásul fáradt is vagyok, szóval ideje lenne keresni egy helyet, ahol lepihenhetek.

Xellos: Azt megértem, hogy Filia segített, mert szeret engem. De ti miért segítettetek?

Mindenki: Sore wa himitsu desu!

Megjelent egy kis vízcsepp a feje mellett, de végül elnevette magát.